Ennek mondjuk azért érthető alapja is van, hiszen míg az első két Jurassic Park a nemrégiben elhunyt író történetéből táplálkozva 914 és 618 millió dollárt jövedelmeztek, addig a harmadik kaland “mindössze” 368 milliót kapart össze. A producerpáros egyébként legújabb filmjük, a Brad Pitt főszereplésével készített Benjamin Button különös életének bemutatója kapcsán nyilatkozott az Őslényparkról.

“Tudja, ahogy Michael eltávozott közülünk, szinte éreztem, hogy ennyi volt. Talán ez egy jel, hogy ne piszkáljuk a franchise-t.” A Jurassic Park 4 már a kezdetektől elég nehezen akart kialakulni. Az első történetvázlatok (fegyveres dínók és társai) elrettentő erővel hatottak, ám aztán Laura Dern állítólag aláírt a produkcióhoz és Keira Knightley neve is felmerült, mint lehetséges főszereplő.

Forrás: SG.hu

A tudósok becslése szerint a kígyó 58-60 millió évvel ezelőtt élhetett, hossza 13 méter körül mozoghatott. Az óriás mellett eltörpülnek a modern pitonok és anakondák, a ma élő legnagyobb kígyók többnyire nem haladják meg a 6-6,5 métert. Mivel a kígyók az emberrel ellentétben hidegvérűek, hőre van szükségük a környezetükből metabolizmusuk működtetéséhez, ezért a kutatók arra következtetnek hogy a gigantikus hüllő élőhelyéül szolgáló területen, ami a mai Kolumbia északkeleti része, akkoriban 30-34 Celsius fokos hőmérsékletnek kellett uralkodnia, hogy a kígyó különösebb nehézségek nélkül fennmaradjon. A ma élő óriáskígyók többsége Dél-Amerikában és a délkelet-ázsiai trópusokon él, ahol a meleg lehetővé teszi számunkra a méretes testet. A kígyó, akárcsak az anakonda, idejének nagy részét a vízben tölthette.

Forrás: SG.hu 
 

A Tetraphalerus-nak is van két változata, ám ennek ellenére nemcsak a legrégibbek, de a legritkábbak közé is tartoznak. A két centiméteres, hosszúkás pajzsra emlékeztető alakú, testhosszukhoz képest apró fejű, lábon mászkáló állatkák a fenyőfák kérgeibe, a törzs repedéseibe húzódva élnek, és csak sötétedéskor hagyják el az otthonukat.

A németországi Jéna egyeteme phyletikai (rendszertani) múzeumának entomológus, azaz rovarkutató tanára, Rolf Beutel és társai adták hírül az egyetem bulletinjében a tudományos világnak: szerencsésen találtak egy példányt, amelyet alaposan átvizsgáltak egy mikro CT-vel, azaz mikro komputertomográffal. Aztán a kis bogár testfelépítését összehasonlították a sokmillió éves kőzetekből kiemelt elődjeinek a megkövült maradványaival. A ma is létező és a sokmillió éves, krétakori ős testszerkezete mindenben megegyezett! Oly mértékben, hogy tudományosan is megerősíthették, hogy Tetraphalerusok családjába tartozók (eddigi ismereteink szerint) a leghosszabb ideje létező bogarak.

Ám tényként közölték azt is, hogy a Tetraphalerusok – sajnos – a kihaló fajok közé
sorolhatók. Mert bár világszerte keresik őket a bogarászok, alig akadnak a nyomukra, amiből arra következtetnek, hogy a már nagyon magukra maradt példányok nem találkoznak a fajfenntartáshoz feltétlenül szükséges társakkal. S ha elpusztulnak, az egész család kihal.

Forrás: hirextra.hu

Azokban az időkben a mai amerikai kontinens a hatalmas Pangaea szuperkontiens része volt. A mai Egyesült Államok nyugati részén – Utah, Wyoming, Colorado, Új-Mexikó, Arizona és Nevada államot lefedve – nagy területeket foglalt el a sivatag, a szélfútta homokdűnék között a menedéket aprócska oázisok kínálták. Ezek az oázisok, mint a most feltárt is, a dinoszauruszok tömegeit vonzották, így a lelőhelyen akad olyan hely, ahol közel egy négyzetméternyi területen tucatnyi lábnyomot fedeztek fel. A kutatók négy különféle faj nyomát azonosították, ám az egyes fajokat még nem határozták meg. Némely lábnyom szélessége eléri a 40 centimétert: a kőzeten a három lábujj és a sarokcsont lenyomata látszik. A többi lábnyom azonban kisebb és inkább kör alakú.

“E lábnyomok segítségével megérthetjük, miként élhettek meg a dinoszauruszok ily barátságtalan környezetben. Előfordulhat azonban, hogy a terület mégsem volt oly kietlen, mint hisszük” – vélekedik Marjorie Chan, a Utahi Egyetem geológusprofesszora, a feltárást végző kutatócsoport tagja. Winston Seiler kutató szerint, aki szintén részt vett a vizsgálatokban, a helyszín népszerű találkozóhely lehetett a dinoszauruszok számára, ahol a kifejlett egyedek és a kölykeik egybegyűltek, vízhez jutottak és felfrissülhettek a sivatagi hőségben.

Forrás: www.origo.hu 

 A dinoszauruszok korában sok olyan faj élt, amely életmódja a mai napjainkban nehezen modellezhető. A kutatók azonban próbálkoznak és néha elég érdekes következtetéseket sikerül levonni. Így legújabb elképzelések szerint egyes szárnyas őshüllők a zsákmányt nem repülés közben, hanem a szárazföldön bóklászva ejtették el.

Így jártak el pl. a szárnyas gyíkok vagy pteroszauruszok is. Ezek a „madarak” magasságban a zsiráfokkal vetekedtek és akár 250 kilót is nyomhattak és a szárnyfesztávjuk elérhette a 10 méter is. Az imponáló méretek miatt feltételezhető, hogy a szárnyukat csak helyváltoztatásra használták és a három méteres nyakuk alkalmatlanná tette őket a repülés közbeni vadászatra.

Az is számításba került, hogy a pteroszaurusz a víz felszínéről vadászgatott, ám az anatómia vizsgálatok ezt cáfolták. Ezt az is alátámasztja, hogy a nagy testű szárnyas gyíkok (azhdarchidok) maradványait az esetek több, mint felében szárazföldön találták meg. Ezenkívül pici lábaik is alkalmatlanok voltak arra, hogy vízben vagy mocsárban gázolva kutassanak élelem után.

Az 1990-es évektől napjainkig egyre nagyobb problémát okoz az állattartó gazdaságok, illetve az állatok számának csökkenése. Mára azonban nem csak a hús drágulását, vagy a falvak melletti földterületek ápolatlanságát érzik meg. Egykori tsz majorok közelében ugyanis egyre több olyan esetről hallani, hogy néhány óra alatt többtucat harapást lehet beszerezni.

Nógrád megyében ahol a bányászat mellett a mezőgazdaság volt a legjelentősebb ágazat, új problémákkal kellett szembenézni a kis települések lakóinak. Mára már elviselhetetlen méreteket ölt a jelenség, hogy a vérszomjas, korábban állatokon élősködő böglyök emberekre támadnak. Bagatelnek tűnhet a dolog, azonban több okból kifolyólag sem nevezhető annak. Egyrészt ezek az állatok felépítésükből adódóan nem csípnek, hanem szabály szerűen harapnak, ami jóval fájdalmasabb és veszélyesebb is.

A legyek állatok helyett embereket keresnek és rajtuk élősködnek, a jó idő beálltával pedig a probléma fokozódni fog, hiszen kiváló szaglásuknak és a nyári izzadtságnak köszönhetően még könyebben áldozatra lelhetnek. A harapás következményei igencsak kellemetlenek lehetnek, hiszen fájdalmas. A seb vérezhet és fertőzésveszéllyel is jár. A bögölytályog egy kidudorodás, kinövés bárhol az állat vagy éppen ember testén, amelyben egy légbuborék van. A bögölylégy lárvája okozza. Nehéz otthon eltávolítani, legjobb orvoshoz fordulni, hiszen a lárva megsértése fertőzést okozhat.

Az evolúció tehát nem állt meg. Rövidesen jönnek az emberevő legyek, így megyek rovarölő szert venni. Ez a hír tuti benne lesz este a hiradóban. 

Forrás: nport.hu 

 A kutató szerencsések voltak, mert a csontokat viszonylag épen, bár szétszóródva találták meg. A lelőhelyet még 2002-ben felfedezték, de csak mostanra állt össze a kirakós játék. A csontozat alapján a paleontológusok úgy becsülik, hogy a felnőtt példány elérhette a 10 méteres hosszúságot. 

A kacsacsőrű gyík 300 fogat használhatott arra, hogy a növényi eredetű táplálékát alaposan felaprítsa, a többi fog funkciója még ismeretlen. A hatalmas állkapcsok és a rengeteg masszív fog szinte bármilyen szívós és rostos növényi anyagot fel tudott aprítani. A pontos táplálkozási szokások kiderítése még hátra van, még az is lehet, hogy ez a dinó komplett fákat evett meg. 

Maga a lelőhely még sok érdekességet kínál, mivel a Gryposaurus csak egy a számos új dinoszaurusz közül, melyet erről a területről írtak le. Találtak itt már a Velociraptorhoz hasonló ragadozót (Hagryphus), egy Tyrannosauridát és három szarvakkal feldíszített állatot is. Összességében több mint egy tucat dinoszauruszt fedeztek fel ezen a vidéken, és legtöbbjük új fajnak bizonyult a tudomány számára. 

A leletek alapján sikerült rekonstruálni a 75 millió évvel ezelőtti mikrokörnyezetet, ami jelentős lökést adhat az akkori állat és növényvilág ökoszisztémájának megértéséhez.