Dinoszauruszok és az idő július 23, 2007
Posted by Dinopark in : Evolúció , trackback
Emlékszem a kilencvenes évek közepén, hatalmas dinoszaurusz lázban égett a világ, és főleg a gyerekek, legfőbbképp a Jurassic Park hatására. Hogy mi az, ami ennyire felcsigázta az embereket a dinókban? Arra gyanakszom, hogy bár ezen lények szürreális megjelenése és gigászi mérete is sokat nyomott a latba, az emberek mégis egy távoli letűnt kor, elképzelhetetlen messzeségben lévő teremtményeit látták bennük, akikhez az otthonunk kapcsán mégis csak közünk van. Kicsit olyan ez nagyban, mint mikor egy gazdát hirtelen a nosztalgia szele csap meg a kertje kapcsán, amiben egykoron derék kutyája kergette őrületbe a szanaszét iszkoló macskákat.
Mi közünk van a dinoszauruszokhoz? Lényegében semmi, és mégis. Hogy vajon egy megszakadt evolúciós láncnak a leggyöngébb láncszemei voltak-e, vagy egy meteor jelentette a végüket, máig vita tárgya, egy biztos, hogy utánuk a semmiből megint egy új, valami másfajta élet sarjadt, aminek a végtermékei jelenleg mi, homo sapiens sapiensek vagyunk. És mégis kötés van közöttünk, valami lemoshatatlan, eltagadhatatlan kapocs. A kapocs gyenge, de létező. Ez a kapocs, nem más, mint a lakhely, azaz a Föld. Egykor ezek a nagyra nőtt varánuszok és kajmánok bitorolták a lakhelyünket ahol most városok felhőkarcolókkal állnak. Olyan ez a visszatekintés mintha egy másik bolygón történt volna, mintha valami buta űrlények hepajkodtak volna a tér és idő sötét zugában egykoron a Földön, olyan messze tőlünk az időben, amit emberi ésszel jóformán felfogni se lehet.
Az ember eljátszik a gondolattal, hogy ma talán, ha nem csapódik be kegyetlenül az a meteor, 14 méteres dinoszauruszok járnának öltönyben, aktatáskával a hónuk alatt, bőszen telefonálva? És ha van Isten, márpedig ugyanannyi jel mutat arra, hogy van, mint hogy nincs, ha nem több, akkor felvetődik a kérdés, hogy mi lehetett a célja az őslényekkel? Talán a mindenható Istennek valami gikszer csúszott volna a számításába, és a dinók ezért azt a szerepet nem tudták betölteni, amit a későbbiekben az embernek szánt, és ezért egy meteorral annulálta az addig véghezvitteket? Vagy netán ez is a megtévesztés része, mint a végtelen univerzum, hisz ha csak a nap lenne meg a Föld, minden ember hinne Istenben, de ő inkább egy nagy hodályt teremtett, egy gigantikus csarnokot, ami alkalmas az embernek az elméletgyártásra és a kétely felébresztésére, hogy Isten vajon tényleg létezik-e. Ennek az analógiájára képzelem, hogy talán a dinoszauruszok korának virágzása, és bukása is csak az elterelés része, hogy még nagyobb hitre legyen szükségünk, ha hinni akarunk Benne. De az is lehet, hogy a végtelen előrelátásával, csak múzeumi anyagot szeretett volna szolgáltatni. Hogy mi volt Isten célja a dinoszauruszokkal, azt nem tudom, de hogy jóval az ember előtti időkben, ők birtokolták a földet, az biztos. És izgató kérdés az is, hogy mért nem okosodtak meg, és hogy 80 millió évvel ezelőtt mért nem lépet az első dinoszaurusz a holdra.
És hogy mért írok ezekről a mutáns droidokról? Szerintem jól megvilágít pár dolgot, amin elmélázhat és elfilozofálhat az ember néhány pillanatra, ami nem más mint az idő térfogata a dinoszauruszok avitt prizmáján keresztül. Egyrészt az idő megfoghatatlan térfogata, másrészt az emberiség története, ami szintén az idők homályába vész, lényegében semmit nem tudunk magunkról, eredetünkről, gyökereinkről, csak kevés információval alátámasztott találgatásokba tudunk bocsátkozni, már azt nem tudjuk biztosan modellezni, hogy 500 évvel ezelőtt valami hogy történt. És a kérdés, hogy mi az a lépték, amivel az időben dolgozunk? Az élő ember számára a lépték a nap, sőt talán az óra. A történelem léptéke talán az év. De ha a dinoszauruszokról beszélünk, a lépték az nem más, mint a millió év, hisz a dinoszauruszok állítólag 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és 65 millió évvel ezelőtt haltak ki. Ha viszont a Föld léptékét akarjuk megfogni az már a milliárd év. És akkor felvetődik a gondolat, hogy miért van az, hogy a dinoszauruszoknak több mint 150 millió év nem volt elegendő, hogy megtanuljanak olvasni, összehasonlítva azzal, hogy a homo habilis megjelenését a szakértők 2 millió évvel ezelőttre teszik. 150 millió évük volt, hogy zseniálissá váljanak. Néha én már arra is gondolok, hogy a dinoszauruszokat nem egy meteor becsapódása pusztította ki, hanem szimplán űrhajókat építettek és elindultak kalandozni az univerzumban, és tán ők járnak vissza, akiket mi ufo-nak hiszünk, pedig csak haza jönnek. De az is lehet, hogy tényleg nem fejlődtek semmit és Isten elunta magát, nem voltak elég szórakoztatóak, ezért, a Teremtő leszámolt velük. Ha így volt, elég unalmas lehetett valóban Istennek ez a 150 millió év. Képzeld csak el, milyenné válnál, és mennyire élveznéd, ha 150 millió éven át azt nézed , hogy a dinoszauruszt megeszi az egyel nagyobb dinoszaurusz.
Tehát 150 millió év, miközben miket épített az ember az elmúlt 150 évben, és mennyit fejlődött. Bár honnan is tudhatnánk, lehet hogy a dinoszauruszok is telefonáltak, házban laktak, tőzsdére vitték a pénzüket, és autóval jártak. Furcsa egy valami a dinoszauruszokról elmélkedni, de ami még furcsább az az idő dimenziója. Ezért mondom, hogy az idő egy faramuci térfogat, nem is értem, az idő léptékét, a térfogatát meg pláne nem tudom átérezni.
Hozzászólások»
Ez az űrhajós dolog érdekes.
Nem valami hasonlóról szól Szentgyörgyi P. József Elveszett emberiség című regénye?
Én nem olvastam a könyvet, de majd megnézem.